Keresés

Akciós termékeink

A Multiwebshop egy
Megbízható Webáruház!

 

Látogassa meg a Multiwebshop.hu webüzletet a ShopManian
Awstudio

ALÁRENDELED MAGAD, VAGY CSAK GONDOSKODSZ?       Nyomtató barát verzió      Küldés

2017-11-28 11:06:30


Vannak helyzetek az életben, amikor csak nagyon szűk mezsgye választja el az alárendelődést a gondoskodástól: különösen a nők esetében, akik már édesanyjuktól is azt hozzák, hogy erőn felül kell küzdeniük családjukért. A saját egészségünk szempontjából azonban nagyon nem mindegy, hogy a gondoskodást vagy az alárendelődést választjuk.


A gondoskodás jót tesz az egészségünknek, csökkenti a stresszt, segít kapcsolatokat építeni és fenntartani, boldogságot nyújt. Az alárendelődés azonban hosszú távon tönkreteszi mind a testi, mind a lelki egészséget, frusztrálttá, idegessé és depresszióssá tehet. Éppen ezért érdemes minél hamarabb észrevenni, ha a gondoskodásunk átcsap valakivel kapcsolatban (legyen az gyerek, szülő, partner vagy bárki más) saját magunk megtagadásába.

 

John Amodeo amerikai pszichoterapeuta és családterápiás szakember szerint a következőkből vehetjük észre, ha a másik emberrel való kapcsolódásunk önmagunk megtagadásába fordult:

  • Az alárendelődő személy elsősorban megfelelni szeretne, és rettenetesen nagy, teljesen irreális stresszt tud megélni, ha úgy érzi, nem képes eleget tenni mások elvárásainak. Attól tart, hogy ha nem teljesíti mások igényeit, elhagyják, ignorálják majd. Az alárendelődés elsőszámú jele ez a stressz.
  • Az alárendelődő személy nem tudja, vagy nem akarja kommunikálni saját igényeit, vágyait, szükségleteit másoknak. Kínosnak érzi, vagy még rosszabb esetben jogtalannak.
  • A határok megtartása és kijelölése is komoly stresszt okoz annak, aki alárendelődik másoknak. A másik ignorálásától való félelem miatt nehéz kinyilvánítaniuk, hogy mások meddig „mehetnek el”, hogy hol van számukra bizonyos esetekben az elég.
  • Aki alárendelődik, az megfontolás nélkül vágja rá egyegy kérdésre az igent. Gyakorlatilag azelőtt mielőtt átgondolná, megfontolná, hogy van-e egy-egy kérésre teljesítéséhez kedve, ideje, ereje.
  • Az alárendelődő személyiség gyakran érzi magát kihasználva, ignorálva, elfáradva. Ez azért van így, mert gyakran arra válaszol, amit mások szerinte akarnak, ahelyett, hogy kinyilvánítaná saját szükségleteit, igényeit.

John Amodeo szerint, amennyiben valamelyik ezek közül az állítások közül igaz, az azt jelenti, hogy minimalizáltuk saját igényeinket, és másokét helyeztük magunk elé. Ezt azért tesszük leggyakrabban, hogy kielégítsük saját kapcsolódási vágyainkat vagy hasznosnak érezzük önmagunkat.

 

Vékony jég


A jég igen vékony a gondoskodás és az önfeladás között, mert az ember alaptermészete, hogy gondoskodjon másokról, kedves legyen és figyelmes. Szükségünk van arra, hogy szeressenek, de arra is, hogy szeressünk. A felsoroltak nem azt jelentik, hogy mostantól csak és kizárólag, önző módon önmagunkra figyelünk, nem teszünk esetlegesen erőfeszítéseket azokért az emberekért, akik fontosak az életünkben. Inkább az a kérdés, hogy tetteink mögött mi is a motiváció? Ha szeretetből, a másik ember iránti törődésből teszek, mondok bármit, vagy esetlegesen mondok le valamiről, ami számomra jobb lenne, az értéket ad, boldoggá tesz hosszú távon. Ha a cselekedeteim mögött félelem lapul az elutasítástól, hátrahagyottságtól, és sokszor „tét nélküli” helyzetekben sem magamat választom, nem kérek segítséget, nem közlöm mire volna szükségem ahhoz, hogy én is komfortosabban érezzem magam, akkor alárendelődöm. A lényeg tehát az lenne, hogy milyen mögöttes érzelmek húzódnak meg a cselekedeteink alatt? John Amodeo szerint igen. Az önismereti munka pedig segíthet megfejteni ezeket az érzéseket, és megtalálni a saját személyes utamat a másik emberről való gondoskodásban (anélkül, hogy közben önmagamról lemondanék.)