Keresés

Akciós termékeink

A Multiwebshop egy
Megbízható Webáruház!

 

Látogassa meg a Multiwebshop.hu webüzletet a ShopManian
Awstudio

Elszakadt a lelki köldökzsinór       Nyomtató barát verzió      Küldés

2017-12-20 08:39:34


 

Boldogságra születtünk erre a világra. Szeretni jöttünk. De akkor hol veszítettük el ezt az eredendő, természetes,

ősi kapcsolódásunkat Istentől, a lelkünktől, a szeretettől, a forrástól?

„Nem vagy beteg, ne nyavalyogj, csak terhes vagy!” – hallottuk oly sokan édesanyánk pocakjában,

aki számos dolgos teendője közepette előfordult, hogy észre sem vette, hogy a szíve alatt éppen egy új élet fejlődik.

Pár generációval ezelőttig a nők gyengélkedéssel, szédelgéssel, hányingerrel mentek az orvoshoz, ahol fény derült „betegségük” valódi okára,

a másállapotukra.

Anyáinkat a hír hallatára első pillanatban hatalmas rémület, szégyenérzet öntötte el. Az állapot minden volt, csak a legnagyobb szentség és áldás nem.

„- Nem olyan a helyzet, hogy most gyerekünk szülessen, mit fognak szólni ehhez, mi lesz most, miből fogunk megélni?”

Totális bizonytalanság, kiszolgáltatottság, félelem töltötte el őket.

Annak idején a nők társadalmi elvárásból többnyire a nagykorúságuk elérésekor már gyermeket vártak, akit valójában nem vártak.

Szinte gyerekek voltak még ekkor ők maguk is, felkészületlenek, tapasztalatlanok, éretlenek. Még semmit nem éltek.

Egy gyerek felelőssége pedig hatalmas teherként nehezedett a vállukra.

Szüleink és őseik generációkon keresztül éltek nagyon nehéz körülmények között és ezeket örökletesen mi is magukban hordozzuk.

Gyermekeik és unokáik, akik mi vagyunk, az ősök elszenvedett sorsa miatt, tudatalatt, egész életükben úgy érzik,

hogy csak bajnak vannak, hogy nem kívánatos személyek ezen a világon,

hogy őket nem szereti senki, hogy csak gondot jelentenek mindenki számára, hogy jobb, ha meghúzzák magukat és úgy tesznek,

mintha nem is léteznének.

Akkor még nem tudtuk, hogy gyermekkorunk passzív és aktív megélései majdan az egész életünket meghatározza.

Édesanyánk minden gondolata, érzése, lelki állapota egy az egyben belénk programozódott mind az anyaméhben eltöltött idő alatt,

mind pedig az első életéveinkben.

Az első három évben tapasztalt dolgok megírták a sorskönyvünket. A természet csodálatos, ahogy az anyai szervezet a táplálékot tejjé alakítja,

úgy táplálja a gyermek lelkivilágát az édesanya lelki állapota, a belső környezete is.

Ha felnőttként nem ismerjük fel és tudatosítjuk magunkban, hogy a korai élményeink milyen hatással vannak ránk,

könnyen fennáll annak a veszélye, hogy a múlt tapasztalatait észrevétlenül, tudattalanul kivetítjük a jelenlegi kapcsolatainkra.

Ha tudatosítjuk magunkban, hogy mit idéz elő bennünk a múltunk, kevésbé valószínű, hogy újra éljük a múlt jeleneteit és érzéseit,

és elkerülhető, hogy őseink, szüleink életét éljük tovább, a sajátunk helyett.

 

Anyáink annak idején nem értek rá „lelkizni”, amikor „várandósak”, „viselősek”, „terhesek” voltak.

A tudatlanság és a sötétség ezen a téren nem feltétlenül butaság, primitívség, civilizálatlan tanulatlanság volt,

hanem inkább társadalmi, erkölcsi elvárás, szokás.

Ez volt a dolgok rendje. A gyermekvállalással kapcsolatos dolgokról beszélni nem volt ildomos, ez erősen tabu téma volt.

Nem csak a munkásosztály élt így. Ha valaki tervezte is a gyermekét és már odafigyeléssel is készült az utódnemzésre, a baba,

akkor is, mint egy kis titok leledzett az anyuka hasában. Nem volt kukucskálás, a gyermek nemének meglesése,

nem volt ultrahangos mozizás, fotózkodás, magzatkori gyógyítás, hogy a baba, bármi rendellenesség esetén

a lehető legegészségesebb, legéletképesebb állapotban jöhessen a világra. Nem volt tudatos kommunikáció az édesanya és a magzat között.

A baba elvolt odabent magának, nem minősült még teljes értékű embernek. Az volt a dolga, hogy fejlődjön, és amíg odabent volt, addig lehetett dolgozni is.

Tudomást sem kellett róla venni. Azokban az időkben a fizikai munka sem volt megvetendő ebben az állapotban.

A rosszulléteket leszámítva a baba a várandósság ideje alatt – ha nem volt valami komplikáció – sok vizet valóban nem zavart.

„Addig jó, amíg bent van”, mert aztán odakint már más fajta teendők vártak az anyára.

A munka fontos volt a születést követően is, a babát elválasztották az anyukától már a kórházban is és nem volt ritka,

hogy később, a pár hónapos kisdedek mentek a bölcsődébe. Idő és lehetőség csak nagy ritkán volt egymással megismerkedni, összemelegedni.

Mennyi, de mennyi generáció indul és kezdi meg innen ma is a szeretet-utazását itt a Földön?

A nőben ott rejlik a tiszta, ősi teremtés képessége. Megszüli, újrateremti saját biológiáját. Egy új életet hoz létre magában, egy igazi csodát.

A nő áldott állapotában még jelen van Isten. A feltétel nélküli tiszta szeretet magától működik.

Nem véletlen, hogy sokak fizikai rosszullétet élnek meg, mert ez a szeretet rendkívül intenzív, tiszta és erős.

Ez a szeretet védi a magzat életét olyannyira, hogy teljesen átveszi az érzelmek, az anya teste, szervezete fölött az irányítást.

Ez a kötelék, ez a lelki köldökzsinór azonban még napjainkban sem feltétlenül tudatos, édesanyáink, nagyanyáink pedig különösen nehéz körülmények,

háborúk, szegénység lenyomatát viselték szívükben, lelkükben. A lelki köldökzsinór, a tiszta feltétel nélküli szeretet, kapcsolatunk Istennel, megszakadt.

Az intimitás sérült. A gyermek egy öntudatlan kis lény, egy kis életkezdemény. Nem kell rá nagyon figyelni.

Nem voltunk fontosak, terhek voltunk, még ha édesek is, de a gondok közepette sokszor bizony csak egy éhes száj voltunk ezen a világon.
Őseink nem értek rá a szeretetre. Erős, életképes embereket nevelni erre a kemény világra csak ridegtartással, szűkkeblűséggel lehet.

Érzelgősségnek, szeretetnek, ami a gyengeség jele, nincs helye.

Az édesanya és gyermeke között a legtisztább és legfelsőbb lelki kapcsolat helyreállítása a legfontosabb feltétele annak,

hogy az ember visszataláljon belső Istenmagjához, a feltétel nélküli tiszta szeretethez, a tiszta, eredendő önmagához.

Ma már a tudatosodás intelligenciája, az információk korlátlan jelenléte és elérhetősége, a technika fejlődése minden lehetőséget

megad mind a gyermek, mind pedig az édesanya számára, hogy az eredendő, természetes, isteni kapcsolódást tudatosítsák,

hogy felismerjék, megéljék, valamint hogy fenntartsák és táplálják magukban, amíg csak élnek. A mai magzat már „intelligens magzat”, aki lelki,

érzelmi szinten képes kommunikálni, reagálni édesanyja üzeneteire, jelzéseire. A mai gyermekekről úgy beszélünk,

mintha csodák lennének és ők hozzánk képes valóban azok is. Ők még Istenek. Fantasztikus képességeik vannak,

tisztán látnak, érzékelnek és csak úgy árad belőlük a szeretet, mindaddig, amíg el nem nyomjuk, be nem temetjük ezt bennük.

Mitől lesznek mások ezek a gyerekek? Attól, hogy tudatos figyelemmel, odaadással, törődéssel,

a feltétel nélküli tiszta szeretet áldásának tudatosságával jönnek e világra. Nem csak megmarad,

hanem megerősödik és stabillá válik a tiszta, önzetlen szeretetteljes kötelék az anya és a magzat között,

ami az ősmintája minden későbbi emberi kapcsolatnak, a bizalomnak és életörömnek. Ez a valódi életszeretet tiszta forrása!

A sérült, elszakadt szeretet-lélek-kötelék egy végtelen hiányt, űrt teremtett bennünk.

Kicsi emberkeként már magzat korunkban magunkra maradtunk édesanyánk gondjaival az anyaméhben,

sajátunkként szenvedve el édesanyánk esetleges lelki sérüléseit. Bármivel próbáljuk ezt a hiányt pótolni,

bármennyi örömnek, boldogságnak álcázott dolgot lapátolunk bele a szívünkbe kívülről,

soha nem fogunk tudni teljesen elégedettek, szeretetteljesek és boldogok lenni. Ezt a kapcsolatot a tudatosság erejével lehet visszaállítani.

Menj vissza gondolatban édesanyád méhébe, a fogantatásod pillanatához. Térj oda vissza, a feltétel nélküli tiszta szeretet forrásodba.

Érezd meg, kösd, érintsd, illeszd össze az egymástól eltávolodott, elhanyagolt lelki köldökzsinórotok két végét.

Töltsd fel képzeletedben tiszta fénnyel, őszinte, hálás, tiszta szeretettel. Vizualizálhatod, l

áthatod, ahogy újra szabadon áramlik a fény és a szeretet édesanyád és közted, és ez a fényszál örökre összeköt benneteket.

Adj utólagosan figyelmet, energiát és szabad áramlást ennek az áldott állapotnak,

adj meg most visszamenőlegesen minden szeretetet édesanyádnak, amire akkor nem volt lehetőség!

Hagyd, hogy elöntsön a melegség. Engedd meg mindkettőtöknek az istenivel való kapcsolódást.

Érezd meg a hálát, a teremtés és a teremtődés csodáját, amelyben közösen részesülhettetek.

Légy legalább egyetlen pillanatra megrendülve a tiszta, feltétel nélküli isteni szeretetben való áramlástól,

mert ez az egyetlen tudatos érzelmi és gondolati szikra elegendő energia ahhoz,

hogy minden szeretetlenség meggyógyuljon benned, és hogy visszatalálj oda ahhoz az ártatlan,

tiszta isteni Önvalódhoz, aki te valójában vagy!

Horányi Ágnes