Keresés

Akciós termékeink

A Multiwebshop egy
Megbízható Webáruház!

 

Látogassa meg a Multiwebshop.hu webüzletet a ShopManian
Awstudio

MIT KEZDJÜNK A NEM SZÉP ÉRZELMEINKKEL?       Nyomtató barát verzió      Küldés

2017-11-28 11:01:06


Általánosan elmondható, hogy a társadalmunkban (már a gyerekeink nevelésénél is) a szép érzelmeknek helye van, a nem szép érzelmeknek pedig nincs. Nagyon sok emberrel találkozom a praxisomban, akik számára a negatív érzelem komoly tabu. Semmi másról nincs szó, csak a szeretetről, a békéről, a harmóniáról. Néha már-már izzadtságszagúan. Pedig ezek az érzések csak a pólus egyik fele. A másikkal mi legyen? Nyomjuk el?


Nagyon szép szeretni, békében, harmóniában lenni. De nagyon betegítő, ha arra törekszünk, hogy más érzelmek ne is jöjjenek a képbe. Merthogy jönni fognak. Nincs mese. Az élet már csak ilyen. Fáradtan állok egy buszmegállóban az eső kellős közepén és jön egy kocsi, ami beterít sáros vízzel. Mérges leszek. Kifejezetten dühös. Megjelennek bennem negatív érzelmek a sofőrrel, az esővel, a busztársasággal kapcsolatban. És ez természetes dolog. Nem vagyok attól jobb vagy értékesebb, ha csak pozitív, szép érzelmek jelennek meg bennem.

 

Ez egy félreértés. Attól vagyok igazán értékes, hogy meg tudok élni ilyen és olyan érzelmeket is. Meg tudom élni, annak az örömét is, ha minden klappol, minden rendben megy az életemben, de annak a dühét is, ha nem akarnak összejönni a dolgok, vagy bosszantanak helyzetek, emberek. Ha nem ezt teszem, semmi más nem történik, mint elnyomás. Attól még mérges, indulatos leszek a buszsofőrre, aki nem vette észre, hogy én ott állok, ő meg egy pocsolya teljes tartalmát készül a ruhámra zúdítani. Csak elnyomom, elfedem, letakarom valami mással. És ez az elnyomás nem tesz jó az egészségemnek.

 

Jin–jang az érzelmeinkben is

Egy kínai közmondás szerint a nagy fény mögött nagy árnyék lakik. Ez a dualitás tökéletesen érvényes a lelkiállapotainkra is. Nehéz vele szembenézni, de nem csak széplelkűek vagyunk. Van, hogy dühösek, indulatosak, egyenesen gonoszak vagyunk. És ezeket az érzelmeket valahogy meg kell szelídítenünk, mert szégyelljük is mások előtt. Ez természetes. Társadalmi megegyezésünk, hogy nem mutatjuk ki romboló módon az indulatunkat, nem öntjük a másikra, nem bántjuk egymást. Nem illik ezeket a negatív érzéseket a maguk naturalitásában kitenni mások elé. De akkor mit lehet velük kezdeni? Szerintem a kulcs itt is a tudatosság.

 

Azzal, hogy észreveszem és elfogadom, hogy nem csak szép, kellemes és szerethető énrészeim, tulajdonságaim vannak, hanem tudok kifejezetten undok, gőgös, makacs, mufurc és indulatos is lenni, máris nagy lépést tettem annak érdekében, hogy elfogadjam magam, megszelídítsem az érzéseimet. Sokan félnek ezektől az érzésektől. Pedig mindenkinek van. A gyerekek példázzák talán ezt a legjobban. Ugyanaz a gyerek (hangulatától és körülményeitől függően) tud nagyon édes, szeretettel teli cukifalat lenni, és a másik pillanatban dühtől vöröslik a kis arca és ordít meg csapkod. Megéli az érzéseit. Totálisan. Természetesen mi felnőttek már nem nézünk ki túl jól egy-egy ilyen hisztiroham közepén. Kifejezetten kínos is, szóval senkit nem buzdítok arra, hogy térjen vissza a gyermekkori érzelemkifejezés szintjére.

 

De attól, hogy nem kezdek el vörös fejjel üvölteni, mert lefröcskölt az autó, még megélhetem, átengedhetem magamon a dühöt, indulatot. Azt soha senki nem kérte tőlem gyerekkoromban sem, hogy ne éljem meg az érzéseimet. Csak azt kérték, hogy tegyem ezt úgy, hogy közben nem okozok kárt sem magamban sem másokban. Nagy különbség! Komoly különbség! A felnőtt élet egyik legfontosabb önmunkája az, hogy megtanuljuk a különbséget elfojtás és megélés, kinyilvánítás és rombolás között. Ebben segít a terápia.