Bármit, így a megbocsátást vagy pozitív gondolkozást is használhatjuk arra, hogy ne kelljen szembesülni és megküzdeni az olykor zord valósággal. Ez az elkerülés sajnos kanyargós tévutakra vezethet és komoly árat fizethetünk érte. Bevallom volt idő, amikor magam is úgy gondoltam, hogy a különféle technikák és módszerek következtében majd eltűnnek az életemből a kellemetlen helyzetek, emberek. Visszatekintve látom, hogy azért menekültem a fájdalmas valóságtól, mert egyrészt nem voltam tudatában, hogy pontosan mi zajlik, másrészt nem rendelkeztem megfelelő stratégiákkal, eszközökkel ezek kezelésére.

 

Bár jó 25 éve olvasok pszichológiai, önismereti és spirituális könyveket, néhány évvel ezelőttig valahogy elkerültek a szóbeli és a lelki bántalmazással kapcsolatos információk. Döbbenten vetettem bele magam a szakirodalomba és szó szerint fájdalmas volt a felismerés, hogy milyen elképesztő mérteket is ölt ez a rejtett és éppen ezért nehezen felderíthető erőszak. Ahogy elmélyedtem a témában szíven ütött, hogy milyen gyakori ez a jelenség, miközben az áldozatok többnyire nem is sejtik, mitől érzik magukat kellemetlenül a másik társaságában. Azzal is szembesülnöm kellett, hogy akaratomon kívül én is bántalmaztam másokat. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a szóbeli bántalmazás egy olyan kommunikációs vírus, amivel újra és újra – többnyire teljesen tudattalanul – felülfertőzzük magunkat és egymást.

 

Hogy egy példát mondjak, Kata barátnőm a minap mesélte, hogy ismerőse egy rövid beszélgetés során vagy öt alkalommal megjegyzete, hogy mennyire sajnálja őt, mert látszik rajta, milyen fáradt. Mikor megemlítettem, hogy ez bizony szóbeli bántalmazás, nagyon meglepődött. Mivel a sajnálat szó szerepelt a megjegyzésben, akár együttérzést is feltételezhetnénk. Talán, ha egyszer elmondja a kedves ismerős, még rendben is lenne, bár akkor is kérdéses, hogy vajon valódi segítséget jelentett volna-e Kata számára. Ám a többszöri ismételgetés azt az érzést ültette el, vagy erősítette fel Katában, hogy nagyon rosszul néz ki.

 

A bántalmazó célja a másik feletti hatalom megszerzése, még akkor is, ha ezzel egyáltalán nincs tisztában. Bár pünkösdi királyság ez, mert az ilyen jellegű energia „lopások” csupán átmeneti enyhülést hoznak a bántalmazó számára, a mások fölötti hatalom érzete sajnos bevett módszer tüneteink enyhítésére. Mindenképpen kóros viselkedés, aminek a hátterében természetesen sérülés húzódik, de a bántalmazást felismerni és határokat húzni a csak az tud, akit ilyen ér. (Kivéve, ha gyerek, akkor ugyanis arra a felnőttre hárul ez a feladat, aki tud a bántalmazásról.) Az ő lehetősége és egyben felelőssége is, hogy megvédje magát. Az meg a bántalmazóé, hogy hajlandó-e abbahagyni, amit csinál, még akkor is, ha esetleg hosszú terápia szükségeltetik hozzá.

 

A fizikai agresszió nyilvánvalóan káros és romboló, de az az „előnye” mégiscsak megvan, hogy többnyire nyoma van annak, hogy megtörtént. A verbális, vagy lelki bántalmazás sokszor nehezen felismerhető és éppen ezért rendkívül romboló tud lenni. Ám sajnos amennyire rejtett, éppen annyira gyakori is.

 

Egyszerű módszer, ha megfigyeled, hogyan érzed magad azt követően, hogy valakivel találkoztál. Egy tápláló kapcsolatban optimális esetben mindketten legalább olyan jól, vagy még jobban vagytok, mint előtte. Ám ha te rendszeresen rosszabbul, lelombozottan, energiavesztetten, míg partnered láthatóan és érezhetően jobban, mondhatni nyeregben érzi magát a találkozásokat követően, talán ideje gyanakodni, nincs-e valami turpisság a háttérben. Különösen ajánlom az Asszertív Akadémia szóbeli és a lelki bántalmazásról szóló cikkeit és érdemes megvizsgálni a kapcsolataidat ebből a szempontból is.

 

Amikor a pozitív szemléletbe menekültem a valóság elől ahelyett, hogy felismertem és megfelelőképpen kezeltem volna azt, teljesen tudattalanul tettem. Persze nem érdemes átesni a ló túloldalára – nem az a cél, hogy a világban öncélúan a negatívumot keressük.

 

A lélek világában éppúgy érdemes az arany középút igazságát szem előtt tartani, akár csak táplálkozásunkban, vagy a pénzügyeinkben. Ezt hívom spirituREÁLIS szemléletnek.

 

A csodavárás egyrészről nagyon is reális valóság, másrészt viszont felmerül a kérdés, vajon, ha mindent megoldhatnánk varázsmódszerekkel, hogyan tanulhatnánk meg tudatosan dönteni, kommunikálni, vagy cselekedni? Az életünk csupa látszólagos ellentét közepette zajlik. Mert miközben valamennyien Isten tenyerén élünk egy nálunk hatalmasabb részeként, ugyanakkor fontos, hogy tisztában legyünk azzal, ami zajlik és hogy tudatosan legyünk képesek kezelni az egyes helyzeteket.

 

A bántalmazáshoz éppen úgy szükséges a bántalmazó, mint az áldozat. Ebből a játszmából pedig csak úgy tudunk győztesen kikerülni, ha bele sem megyünk, ha megfelelő módon határokat húzunk és nem hagyjuk magunkat sem bántalmazóvá, sem áldozattá válni. Hosszú út, szép kihívás, talán egy élet is kevés hozzá, de elkezdeni már ma lehet.

 

Állítsuk meg ezt a verbális vírust, mert ahogy a címben is írtam, mérgező környezetben sem fejlődni, sem gyógyulni nem lehet. Márpedig a világnak gyógyulásra van szüksége, így ez a mi felelősségünk és ezt bizony érdemes komolyan venni.